István Tömörkeny

István Tömörkény
István Tömörkény
	1900
Narození	21. prosince 1866; Cegléd
Úmrtí	24. dubna 1917 (ve věku 50 let); Szeged
Místo pohřbení	Centrální hřbitov v Segedínu
Povolání	novinář, úředník, spisovatel
Národnost	rakousko-maďarská
Manžel(ka)	Emília Kissová
Děti	Lászlo Tömörkeny, Erzsébet Dénesné
Rodiče	Josef Steingassner, Mária Ströbl
	multimediální obsah na Commons
	Seznam děl: SKČR \| Knihovny.cz
	Některá data mohou pocházet z datové položky.

István Tömörkeny rozený Steingassner (21. prosince 1866 Cegléd – 24. dubna 1917 Szeged) byl rakousko-maďarský spisovatel, novinář, etnograf, archeolog, ředitel muzea a knihovny.

Životopis

Narodil se v rodině hostinského Josefa Steingassnera (1825–1883) a Márie rozené Ströblové (1826–1893), otec byl Rakušan, matka Italka. Jeho sourozenci: Gyula (1854), József (1856–1922), Emil (1858–1913), Mária (1859–1949), Béla (1860–1906), Zsigmond (1862–1896), Olina (1863) a Etel (1865–1867). S manželkou Emílií rozenou Kissovou (1871–1945) měl dvě děti: Lászla (1895–1971) a Erzsébet Dénesné (1897–1988).

Kariéra

V době jeho narození si jeho otec pronajal hostinec Indóház v Ceglédu. István Steingassner začal svá studia u piaristů v Szegedu, poté tři roky studoval na reformované střední škole v Makó (1877–1880). V 16 letech však musel přerušit středoškolské studium, protože se rodina finančně zruinovala. V letech 1882–1886 byl lékárníkem, ale tato kariéra ho neuspokojovala, toužil po nezávislosti, chtěl být sám sobě šéfem. S pomocí příbuzných vstoupil jako novinář do Szeged Híradó. Změnil si příjmení na Tömörkeny, protože v Maďarsku v době dualismu nebylo možné účastnit se veřejného života pod cizím jménem. Žurnalistika byla vhodná pro rozvoj jeho spisovatelského talentu. Neměl ani maturitu, (v lékárně se tehdy diplom nevyžadoval), a tak musel v roce 1888 jako všichni příslušníci neprivilegovaných sociálních skupin, rolníci a dělníci narukovat do armády. Sloužil dva roky na bosensko-turecké hranici (1888–1889) a musel se naučit srbsky. Sloužil jeden rok ve Vídni (1890–1891), kromě nářeční němčiny přivezené z rodiny se ve Vídni naučil i německý spisovný jazyk. Začínal jako vojín a odešel do civilu jako četař. Seznámení s jeho spolubojovníky, mladými rolníky z regionu Szeged, změnilo jeho dosavadní společenské zkušenosti.

Po demobilizaci si přestěhování do Budapešti rozmyslel, raději zůstal v Szegedu a rozhodl se pracovat jako novinář a spisovatel pro Szegedi Napló, který měl mnohem "svěžejšího" ducha než Szegedi Híradó. V roce 1899 doufal, že bude jmenován šéfredaktorem, ale to se nestalo. Na návrh učence Immánuela Löwa, vrchního segedínského rabína, přijal místo úředníka v Somogyiově knihovně a městském muzeu, kde byl ředitelem János Reizner (1847–1904). Spolu s Reiznerem zvládal knihovnické a muzejní úkoly, účastnil se odborných kurzů pořádaných Národním inspektorátem muzeí a knihoven (MKOF), absolvoval knihovnictví (1900), přírodopis (1901), etnografii a archeologii (1903). MKOF průběžně napomáhalo organizaci venkovských knihoven a muzeí pořádáním odborných kurzů, těchto kurzů se účastnil i zakladatel szentesského muzea Gábor Csallány a později i Ferenc Móra. Po smrti Jánose Reiznera se Tömörkeny stal ředitelem knihovny a muzea až do své smrti v roce 1917.

Jeho práce

Úkolem Tömörkenyho společně s Ferencem Mórou bylo rozšířit, zkatalogizovat a poskytnout čtenářům 40 000 svazkovou knihovnu kanovníka Károly Somogyi z Ostřihomi, a shromáždit, systematizovat a zabývat se všemi oblastmi muzeologické vědy. Byla to numismatika, přírodopis, archeologie, místní historie, výtvarné umění, vytvoření a rozšíření etnografické sbírky.

Etnografický badatel a historik umění Sándor Bálint, literární vědec a místní historik László Péter a literární historik András Lengyel, muzejník, dokázali ocenit 6000 národopisných muzejních předmětů, o které bylo muzeum díky Tömörkenymu obohaceno. Později, po celá desetiletí, dokázali sbírku navýšit jen zhruba o šestinu této částky. Všechny jeho povídky a novely, které publikoval v Szegedi Naplo, Magyar Hírlap a v samostatných svazcích, byly zachráněny z doby pomíjejícího/transformujícího se rolnického světa. Tömörkény také přispěl ke sbírce lidového jazyka, svými 3 500 neregistrovanými, nesebranými slovy pro velký segedínský slovník Kálmána Szilyho. Až v roce 1957 Sándor Bálint zhodnotil jeho lingvistické dílo, přinesl segedínský slovník pod svou střechu a vydal jej. Tento krásný segedínský dialekt, kterým ještě mnoho lidí mluvilo nejen v té době, ale i v 60. letech 20. století.

Tömörkényho dílo charakterizovalo radikální a důsledné oproštění od ideologie, pracovalo s nástroji naturalismu v literatuře. Vítal modernu, oprávněně se obával poškození morálních hodnot. Jeho literární tvorba a etnografická sbírka nebyly sobecké, vystihl podstatu současného Segedína a ukázal lid, na jehož zádech byl palácový Segedín postaven. Jeho díla byla hodně citována a znovu a znovu vydávána, ale málokdo mu rozuměl, soudobá literární kritika se mu posmívala; tehdejší tisk od něj očekával hlavně humorné spisy, akademická kritika mu vyčítala „rozpínavost“ a přílišnou etnografii jeho detailních kreseb.

Po úmrtí Tömörkenyho, druhý den vyšel Mórův nekrolog v Szeged Naplo, ve kterém se mj. dočtete:

"Tömörkényho váha v kulturních dějinách je nesrovnatelně větší než váha kteréhokoli z jeho předchůdců či nástupců. Dílo, které vytvořil, je nejvýznamnější, jaké kdy bylo ve zdi segedínského muzea."

Členství

Člen spolku Dugonics (od roku 1892, generální tajemník od roku 1907)
Kruh segedínských spisovatelů a novinářů (předseda v roce 1902)
Asociace Árpáda Pusztaszeriho (generální tajemník)
Zástupce města v Szegedu
Asociace venkovských novinářů (jeden z jejích vůdců)
Člen spolku Petőfi (od roku 1906)

Památka

Jeho pamětní deska v Makó, na zdi hotelu Korona

Jeho vzpomínka je uchována v životopisných spisech Ference Móry.
Od roku 1952 nese jeho jméno Gymnázium a střední umělecká odborná škola Tömörkeny István v Szegedu.

Dílo

Do roku 1917

Szegedi parasztok és egyéb urak; Bába, Szeged, 1893
Betyárlegendák. Az alföldi rablóvilág történetei. Első könyv; Engel Ny., Szeged, 1898
Jegenyék alatt. Elbeszélések; Engel Lajos, Szeged, 1898
Vizenjárók és kétkézi munkások; Engel Lajos, Szeged, 1902
Gerendás szobákból. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1904
Förgeteg János, mint közerő s más elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1905 (Vidám könyvek)
Különféle magyarok meg egyéb népek; Singer-Wolfner, Bp., 1907– az 1910-es kiadás a Gutenberg gyűjteményben
Napos tájak; Singer-Wolfner, Bp., 1908
Homokos világ. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1910
Ne engedjük a madarat... s más holmik; Franklin, Bp., 1911
Egyszerű emberek; Élet Ny., Bp., 1912
Bazsarózsák; Singer-Wofner, Bp., 1912
Margit; Légrády Ny., Bp., 1916
Népek az ország használatában; Táltos, Bp., 1917

1918–1944

Célszerű szegény emberek; sajtó alá rend., bev. Móra Ferenc; Délmagyarország, Szeged, 1922
Öreg regruták. Elbeszélések; Stádium, Bp., 1942
Három színjáték; sajtó alá rend., bev. Sík Sándor; Dugonics-Társaság, Szeged, 1942
Gerendás szobák; tan. Gulácsy Irén; Singer-Wolfner, Bp., 1943
Rónasági csodák; sajtó alá rend. Sík Sándor; Szukits, Szeged, 1943
Subavásár és más elbeszélések; előszó Berthe Nándor; Kölcsey-Egyesület, Arad, 1944

1945–1989

Vándorló földek. Válogatott elbeszélések; bev. Sőtér István; Ifjúsági, Bp., 1952
Föltetszik a hajnal. Tárcák, rajzok, elbeszélések; sajtó alá rend. Madácsy László; Tiszatáji Magvető, Szeged, 1955
A tengeri város. Elbeszélések. 1885–1896; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1956
A Szent Mihály a jégben. Elbeszélések 1897–1900; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1957
Új bor idején. Elbeszélések. 1901–1904; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1958
Hajnali sötétben. Elbeszélések. 1905–1910; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1958
Fakadó víz. Válogatott novellák; vál., utószó Nagy Pál; Állami Irodalmi és Művészeti, Marosvásárhely, 1959 (Magyar klasszikusok)
Barlanglakók. Elbeszélések 1911–1913; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1959
Öreg regruták. Elbeszélések 1914–1915; sajtó alá rend., jegyz. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1959
Fecskék. Elbeszélések; vál. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1960 (Aranykönyvtár)
A kraszniki csata. Elbeszélések. 1916–1917; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1960
Munkák és napok a Tisza partján. Cikkek, riportok, tanulmányok 1884–1916; sajtó alá rend., utószó Péter László; Szépirodalmi, Bp., 1963
Értetlenek az emberek; Vidám könyvek; Magvető Könyvkiadó, Bp., 1963
A gondolat félénk madár. Elmés mondások Tömörkény István írásaiból; összeáll. Rully János, sajtó alá rend. Kiss László; Tömörkény István Gimnázium, Szeged, 1964
Katona a kötélen; vál., szerk., utószó Péter László; Szépirodalmi, Bp., 1989

Po roku 1990

Gül Baba zarándokai. Írások Makóról; vál., utószó Péter László; KÉSZ Makói Csoport, Makó, 1991 (A makói Keresztény Értelmiségi Szövetség füzetei)
Rónasági csodák; Szukits, Szeged, 1993 (Igényes könyvtár)
Csata a katonával; vál., szerk. Péter László; Szabad Föld, Bp., 1998 (Szabad Föld kiskönyvtár)
Hühü. Válogatott elbeszélések; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
Hétről hétre. Publicisztikai írások, 1894–98; gyűjt., gond., jegyz., utószó Péter László; Bába, Szeged, 2000 (Tisza hangja)
A nép nem tréfál. Sebőkhögyi elbeszélések; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
János a földdel; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2001 (Millenniumi könyvtár)
Két vénség és más elbeszélések; szöveggond., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 2001 (A magyar próza klasszikusai)
Nehéz emberek és más elbeszélések; szöveggond., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 2002 (A magyar próza klasszikusai)
Mesék amik teremnek (Herbárium könyvek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2008 https://web.archive.org/web/20111204202017/http://bodobacskiado.hu/node/5
Rózsa Sándor nálunk (Betyárok és egyebek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2009 https://web.archive.org/web/20111204202012/http://bodobacskiado.hu/node/2
Útban fáradozunk; Magyar Szépmíves Céh, Pécs, 2010
Pusztai iskola. Elbeszélések; összeáll. Mester Zsolt; Szt. Maximilian Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2011 (Szent Maximilian családi könyvtár)
Tiszai legenda. Elbeszélések; Mozaik, Szeged, 2012
Fakadó szerelmek. Lappangó írások; gyűjt., szerk., szöveggond., jegyz. Urbán László; Napkút, Bp., 2012 (Remekírók retró)
Tréfál az idő. Elfelejtett írások; szerk., szöveggond. Péter László; Wesley János, Bp., 2014
Mihály furfangéroz. Kötetben meg nem jelent írások; gyűjt., szerk., szöveggond., utószó Urbán László; Kortárs, Bp., 2017

V češtině

Urovnaná záležitost – přeložil Jan Hnátek; in: 1000 nejkrásnějších novel... č. 29. Praha: J. R. Vilímek, 1912

Odkazy

Reference

V tomto článku byl použit překlad textu z článku Tömörkény István na maďarské Wikipedii.

Externí odkazy

Obrázky, zvuky či videa k tématu István Tömörkény na Wikimedia Commons

Literatura

A Dugonics Társaság Tömörkény-emlékünnepe. 1918. ápr. 28.; Endrényi Ny., Szeged, 1918
Móra Ferenc: Tömörkény; Délmagyarország Ny., Szeged, 1922
Márky Imre: Mécsesek Tömörkény sírjára. Halálának tizedik évfordulóján; Ablaka Ny., Szeged, 1927
Rozgonyi Margit: Tömörkény István; Nagy Ny., Bp., 1932
Ortutay Gyula: Tömörkény István; Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Szeged, 1934 (Értekezések a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből)
Némedy Gyula: Tömörkény István. Emlékbeszéd; Tömörkény Társaság, Szeged, 1937
Juhász Gyula: Tömörkény István élete és művei; Dugonics Társaság, Szeged, 1941
ifj. Tóth László: Tömörkény István irodalomtörténeti sorsa; bev. Némedy Gyula; Szegedi Napló Ny., Szeged, 1942 (A Tömörkény Irodalmi Kör kiadványai)
Gulácsy Irén: Tömörkény szobra előtt; Szegedi Új Nemzedék, Szeged, 1943
Péter László: Tömörkény István összegyűjtött művei. Betűrendes mutató; Somogyi Könyvtár, Szeged, 1961
Kispéter András: Tömörkény István; Akadémiai, Bp., 1964 (Irodalomtörténeti könyvtár)
Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára; szerk. Kovács Sándor Iván, Péter László, bev. Ortutay Gyula, bibliogr. Reguli Ernő; Városi Tanács–Csongrád Megyei Tanács, Szeged, 1966
Vitányi Borbála: Személynévadás Tömörkény István műveiben; ELTE, Bp., 1981 (Magyar névtani dolgozatok)
Sík Sándor: Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989
Tömörkény világa. Cikkek, tanulmányok; Lord, Bp., 1997
Hajnali sötétben. In memoriam Tömörkény István; vál., szerk., összeáll. Lengyel András; Nap, Bp., 2005 (In memoriam)
Péter László: Bécsi hármaskönyv. Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula emlékei; Bába, Szeged, 2006
Tömörkény 150. Tanulmányok a 150 éve született Tömörkény István tiszteletére; szerk. Bene Zoltán; Areión Kulturális Egyesület, Szeged, 2016
Apró Ferenc: Tizenhét írás Tömörkényről; Gradus ad Parnassum, Szeged, 2017